A Kelim vagy Kilim kifejezés a perzsa Gilim szóból ered, ami durván szőtt takarót jelent. A keleti kilimeket néhány ezer éve szövik nomádok Iránban, Afganisztánban, Törökországban, Moldovában és más régiókban. A Kilimeket a nomád életmód és kultúra sokrétű részének tartják, eredetileg takaróként, dekoratív padlóburkolatként, táskaként és sátorfüggönyként használták. A kilimeket a hagyományos kilim-szövés technikájával kézzel szövik, és többnyire a nomádok saját juhaitól származó gyapjúból készülnek.
A Kilim rendkívül sokoldalú termék, mely mára már hihetetlenül népszerűvé vált. Sokan úgy tartják, hogy egy modern otthonban a keleti kilimek képviselik a tökéletes belső dekorációs kiegészítőt. Természetes színsémáik, élénk és geometriai kialakításuk miatt nagyra becsülik őket. A szövéstechnika következtében a Kilimek többsége nem szálas, mint a kézzel csomózott szőnyegek, habár néha belecsomózott részletek és szálak láthatók rajtuk.
Mivel jellegüknél fogva vékonyak és könnyűek, a Kilimek könnyen a falra függeszthetők, asztalra vagy padlóra helyezhetők, vagy akár egy szék vagy kanapé oldalkarjára is teríthetők. Az egyszerű geometriai Kilim-mintákat szintén előszeretettel használják párnahuzatként és takaróként, ezáltal otthonának tökéletes arculatot adva.